Felmérés Somkeréken

Nemrégiben kollégámmal, Fülöpp Róberttel elkészítettük a somkeréki templom építészeti felmérését, itt ennek néhány tapasztalatáról számolok be.

Somkerék az erdélyi Mezőség északi szélén, a Sajó völgyében fekszik, itt halad a Szamos völgyéből Beszterce felé vezető főút, és a Szeretfalván és Dédán keresztül Székelyföldre is vezető vasút. 

A Mezőség Erdély számomra különösen szép tája: kopasz, de zöldellő, kevés erdővel tarkított, juhnyájakkal legeltetett, néhol már inkább hegy méretű dombok végtelenbe vesző láncolata, mely időtlen nyugalmával, hangulatával olyan, mintha Anatóliától vagy Mezopotámiától nyúlna egészen idáig. 

Mezőségi táj

Somkeréken áll a környék legnagyobb, legjelentősebb középkori temploma, amely jellegzetesen megjegyezhető a nyugati homlokzat déli oldalához épült hatalmas, faerkélyes sisakú tornyáról, illetve szélesen kiugró fakonzolos ereszéről, talán inspirálhatta Kós Károlyt is aszimmetrikus főhomlokzatú, egytornyos templomainak tervezésekor. 

A nyugati homlokzat

Építését Entz Géza Somkeréki László 1400 körüli építkezéséhez köti, a 16. század elején Erdélyi Márton végezhetett átalakításokat, amelyekre a diadalív feletti felirat is utal. A boltozatok 1661-ben elpusztultak, ekkor síkmennyezetesként állították helyre, majd újraboltozására 1760 körül került sor a középkori konzolokra támasztva, de bordák nélkül, fiókos dongaboltozattal.

A középkori gyámkövekre támaszkodó mai - újkorban épült - szentélyboltozat

 A mostani jellegzetes, fakonzolos, széles eresz az újjáépítés eredménye, a középkorban valószínűleg nem ilyen volt.

A helyszínen lézerszkennerrel készült pontfelhőből utólag készültek el a rajzok. A rendkívül pontos felmérés leghatásosabb eredményei a metszetek, amelyek az épület egészen különleges, korábban sosem látott térbeli összefüggéseit tárják fel megdöbbentő részletességgel és hűséggel. Ilyen volt itt a hatalmas torony metszete, a belsejében a középkori technikával készült masszív tölgyfa ácsolattal.

A helyszíni felmérés és az illesztés Fülöpp Robi alaposságát dícséri.

A torony metszete pontfelhőként (részlet)

A padlástérben megfigyelhető volt, hogy a falkoronák kiegyenlítéséhez a fafödém építésekor a leomlott boltozat köveit, bordáit használták fel, így például egy zárókő is felfedezhető volt.

A korábbi síkmennyezethez készült vakolt felület, felette a gótikus boltozat falazókőként beépített záróköve vagy bordacsomópontja - az újkori boltozat felett a padlástérben

A nyugati, festett fa karzat oszlopa alatt talapzatként beépítve egy másodlagosan felhasznált középkori kőfaragvány, talán egy kisebb méretű, késő gótikus oszlopfő található, ennek oldalait óvatosan kiszabadítottuk a ráfedő és részben eltakaró, 1980-ban készült cementpadló fogságából.

A cementpadlóból kiszabadított középkori kőfaragvány

Egy különleges felfedezés volt az a tölgyfa törzsből kifaragott, kő konzolokon álló középkori, vagy legalábbis középkori előzmény nyomán készült, hatalmas tölgyfa vízkivezető csatorna, amely a torony és az egykor neki futó tetősík találkozásánál gyűjtötte össze vezettek ki a csapadékvizet, de az átépítés nyomán már a padlástérbe került.

Üresen álló kúria Sajóudvarhelyen

Somkerék szomszédosa dél felől Sajóudvarhely, ahol különleges román kori kőfaragványairól ismert templom áll, ennek megtekintésére sikerült időt szakítani. A falu központjában megdöbbentő látvány egy elhagyott, lelakott és lelakatolt, üresen álló kúria.

A Somkeréken töltött munkanapjainkat különösen jó és maradandó élménnyé tette Felszegi Imre lelkipásztor és családja kedves vendégszeretete, és munkánk iránti őszinte érdeklődése.

A felmérést a Teleki László Alapítvány számára, a Rómer Flóris Terv keretében készítettük.

Ezzel az írással egy új sorozatot szeretnék indítani, amelyben terveim szerint körülbelül kéthetente egy-egy olyan, figyelemre méltó épületkutatási helyszínt mutatok be vázlatosan, az érdekességekre koncentrálva, amelyekkel mostanában, vagy a közelmúltban foglalkozhattam.