El lehet bontani egy védett épület felét?

El lehet bontani egy védett épület felét?

Elegendő–e ez ehhez az építtető által felkért szakértő véleménye, és formai előírásokat ellenőrző hivatal pecsétje?

E kérdések megválaszolásához kicsit távolabbról kell indulni a jelen helyzetben, amikor Magyarországon – 2012 óta – nem működik önálló szakmai súllyal rendelkező műemlékvédelmi-örökségvédelmi állami szerv, és nem folyik módszeres tájékoztatás, kommunikáció az állampolgárok felé a műemlékvédelem céljáról, működéséről, eszközeiről.

Ebben a helyzetben sokkal nehezebb dolga van annak, aki közérthető módon szeretne a műemléki értékek mibenlétéről beszélni, mellettük érvelni, hiányzik ugyanis mindenki számára jól megközelíthető bármiféle tudásbázis, ahol az alkalmazás módszerei és konkrét példái láthatók lennének.

A legfontosabb talán az a nemzetközi szakmai konszenzus, hogy a műemléki érték nem csak anyagi természetű, ezért nem bontható szét tisztán külön elemekre. A műemléki érték meghatározása, alátámasztó indoklása minden esetben leíró szöveg, amely az egyes elemek megnevezése mellett azok összefüggésrendszerét és történeti hátterét is képes megfogalmazni. Az védettséget alátámasztó indoklás szakmai konszenzuson alapul, több szakmailag kompetens résztvevő, illetve munkacsoport fogadhatja el, érvénye természetesen nem korlátlan, és nem lehet teljesen objektív, az egységes szempont– és eljárásrendszer, a közzététel azonban a nyilvánosság és szakmai közvélemény valamiféle kontrollját jelenti.

Magyarországon éppen jelenleg van tervezeti fázisban – csekély szakmai előkészítéssel – egy próbálkozás a műemléki értékek tételes alkotórészekre bontására, ez azonban ellentmond a nemzetközi gyakorlatnak, és csak tárgyi „nevesített” összetevők felvétele esetén biztosan nem tudja teljesíteni a védelem megalapozásának funkcióját. Egy épület története, történetisége, és ezáltal műemléki értéke olyan, mint egy szöveg, amelynek nem csak egyes szavait, hanem értelmét is kell nézni.

Az épület nem csak fal, lépcső, padló, tégla, stukkó, hanem tanúja, emléke mindannak, ami ott történt, ahogyan történt, mindazoknak, akik építették, akik benne és körülötte éltek és dolgoztak.

Az emlékezet, az emlékekhez való kapcsolódás emberi alapszükséglet, az ehhez való jog alapjog.[1] A műemlékvédelem ezt, az emlékekhez, emlékezéshez való jogot védi, érvényesülése hazánkban ma a jogállamiság, a kormányzattal szembeni ellensúlyok általános helyzetébe illeszkedik.

Ahol a jog ereje védi egy épület integritását, ott a védelmet megalapozó „történet” az a jogi normaszöveg, ami, akár a törvények, nem bontható szét szavakra, és alkalmazására olyan, arra hivatott szakmai fórum képes, amely a szöveg szellemét, értelmét tudja figyelembe venni, és annak megfelelően dönteni. Ez a döntés természetesen – ahogyan a védelem, az értékek meghatározása sem – sosem lehet tökéletesen objektív, de lehetőség szerint kellően szabályozott és átlátható ahhoz, hogy minél inkább egységes, következetes, világos szemlélettel történjen.

A műemlékvédelmet érintő, 2011-től fokozatosan bevezetett változtatások – ennek során egy döntő állomás volt a Borkai Zsolt győri, Habis László egri és Michl József tatai polgármesterek beterjesztése alapján elfogadott, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt megszüntető 2012-es törvénymódosítás – lényege az, hogy a törvényalkotó az értékekre vonatkozó vizsgálatot és szakmai állásfoglalást a beruházó, építtető által megbízott szakértő hatáskörébe delegálta, leépítette a központi szakmai ellenőrző-tanácsadó szerv kompetenciáit, és az alsóbb hatóságokkal való szervezeti kapcsolatát. Ilyen módon az építtető megbízásából, egyetlen szakmai szereplő által készített szakvélemény határozza meg a műemléki értéket, és a hatóság már lényegében csak a dokumentációs formai kritériumok teljesülését ellenőrzi.

A döntés háttere nem átlátható, a közérdek igen korlátozottan tud érvényesülni, az értékek megtartásának mértéke, kezelésének módja a szakértő belátásának függvénye.

Visszatérve a kiinduló kérdéshez: műemlék épület részeit, összetevőit indokolt esetben szabad bontani, cserélni, és természetesen akár lehet egy – elkülönülő – teljes épületrész értéke olyannyira mellékes, hogy az dokumentálás után a védett egész jelentős sérelme nélkül elbontható. Ha állapotuk erősen leromlik, és fenntarthatatlannak ítélik őket, sajnos más országokban is bontanak le védett épületeket.[2]

Ahol egy beavatkozás meghatározó épületszerkezet nagy mérvű megbontásával jár, ott biztosan az épület jelentős műemléki értéke pusztul el.

A Földművelésügyi Minisztérium épületének átalakítására vonatkozó tervek a közelmúltban a sajtóból váltak ismertté.[3] Az építtető interjúban előadott érveléséből[4] egyértelműen kitűnik az, hogy a döntés egyáltalán nem független a Minisztérium épülete alá tervezett – funkcionálisan erősen vitatható, és nagyrészt a környező épületeket kiszolgáló – mélygarázstól. Az épületet elvágó éles, drasztikus váltás egyértelműen jelzi, hogy logikáját egészében és meghatározó módon a mélygarázs, és nem a meglevő épület kialakult használata diktálja. Az idegen új funkció belekényszerítése járna az épület bontásával, így a beavatkozás a műemlékvédelmi jog és logika szempontjából elhibázott.

Mindennek az eljárások során, nyilvánosan kellene felvetődnie.

A műemléki érték csak a közösség érdeke felől érthető meg, ahhoz szorosan kapcsolódik, és védelmét csak átlátható, közösségi szemléletű, a közösség, nyilvánosság felé nyitott eljárások, intézmények biztosíthatják.

 

Rácz Miklós

PhD, régész, építészmérnök

műemlékvédelmi szakértő

---

[1] Georg Mörsch: Wozu Denkmale? Über Vertrautheit, Fremdheit, Identität. In: Marion Wohlleben (hrsg.): Fremd, vertraut oder anders? Beiträge zu einem denkmaltheoretischen Diskurs. Berlin, 2009. 185–192. 186.; Martin – Krautzberger (hrsg.): Handbuch Denkmalschutz und Denkmalpflege. 4. Auflage. München 2017. 126.

[2] Christoph Dieckmann: Abbau Ost. Die Zeit, 2017. jan. 5.

[3] Zsuppán András: Megtudtuk: félig lebontják a Kossuth tér legrégebbi palotáját. Válasz Online 2020. dec. 2.

[4] Műemlékrombolás a Kossuth téren? Mélygarázs miatt bontanák le a műemléki védettségű Agrárminisztérium épületének egy részét. Partizán TV, 2020. dec. 3.