Édes Ferim! - írnám, ha Rómer Flóris volnék, ő ugyanis így kezdte, barátjához, pap kollégájához, Ebenhöch Ferenc koroncói plébánoshoz írt "szünnapi" levelekként megformázva, bejegyzéseit, fejezeteit tanulmányútjáról az 1860-ban megjelent, a Bakonyt és környékét bemutató könyvében. Bár nem vagyok Rómer Flóris, de mégis: Nem egyszer rendkívül szoros hasonlóságot érzékelek az ő utazásaival, az ő korával, amikor elfelejtett, elhanyagolt műemlékekről, azok felfedezéséről, bejárásáról írok, és arra hivatott nemzeti intézmény híján (a Műemlékek Ideiglenes Bizottsága majd csak 1872-ben alakult meg) az olvasók, illetve felvilágosult mecénésok figyemébe és védelmébe ajánlom őket.
Így tehát: Kedves Olvasó! Néhány éve topográfiai jellegű munka kapcsán jártam be Ercsit, és ennek felfedezéseit szeretném megosztani azokkal, akik esetleg még nem jutottak el oda.
A téma apropója, hogy a településen olyan értékek vannak, amik feltétlenül nagyobb figyelmet érdemelnének – remélhetőleg ez a nagyobb figyelem még addig megérkezhet, amíg a kisebb (és nagyobb, pusztuló) értékekből is marad még látnivaló.
A külterületén áthasító régi 6-os út aligha teszi emlékezetessé az erre elhaladóknak, holott a még korábbi, régi főút, ma is Ercsi főutcája, ami itt ma is végig kiskockakővel (!) van burkolva, az Érd-Battai-fennsík kikerülése után éppen itt ment le újra a Duna-partra a település központján keresztül a nagyszerű barokk kegytemplom, az Eötvös-kúria, és a – ma romokban álló – kastély mellett elhaladva.
Történetére, mint minden alföldi településünkére a török kor alaposan rányomta a bélyegét.
A Duna egy kisebb szigetén (ma a Szentendrei-szigeten) állt középkori kolostor helyét csak nemrég azonosították, gazdag kőfaragványanyaga pedig nem sokkal korábban, váratlanul vált ismertté - az azóta megszűnt örökségvédelmi hivatal munkatársai által, az intézmény azóta megszűnt tájékoztatójában - a szigetújfalui templom falaiban. A kolostor a középkorban búcsújáróhely volt, szerepét a 18. században épített barokk kegytemplom vette át, amely művészeti értéke miatt is megéri a látogatást.
A török kori palánkvár helye azonosítatlan, de a későbbi kastély helyén, a Duna-parton lehetett. A kastélyból ma romfalak állnak, bozóttal benőve, a kastély hatalmas pincéjébe szintén beléphetünk a bozóton és szeméten keresztül leereszkedve.
A település neves lakója, birtokosa Eötvös József volt kúriája emlékmúzeum, a településtől néhány kilométerre északra, a magaspart tetején álló, különleges elhelyezkedésű sírkápolnáját a közelmúltban állították helyre (Eötvös József újratemetése éppen a közelmúltban került újra napirendre).
Az európai kulturális örökség fogalmát, ahogy azt, e sorok szerzője által magyarra fordított kiadvány is megközelíti többek között egy sor jó példán keresztül (ld. a 17. oldaltól), és az EU ezzel kapcsolatos elveit és diskurzusát lehet, és idehaza szokás is lebecsülni, mégis: aktuális és érvényes igazságokat hordoznak. Ezeknek a kihasználatlan, de helyi, sőt regionális szinten kiemelkedő építészeti emlékeknek a valódi értékükön való megőrzése egyedül a megismeréssel, a kutatással, múltjuk feltárásával és megismertetésével kezdődhet. Először is szükséges a kolostor, ismeretlen palánkvár, a kastély régészeti kutatása, a kastély meglevő részeinek kutatása és felmérése. Meg kellene kezdeni az üresen álló, elhanyagolt műemlékek, például a magtár, cukorgyár, kastély kulturális hasznosítását az ütemezett kutatási, állagvédelmi munkák elvégzésével párhuzamosan. Így rendszeresen, a Műemléki Világnapon és a Kulturális Örökség Napjain vezetéseket, bejárásokat szervezni, értékeiket megmutatni és értelmezni. Ezáltal a lakók és látogatók is felfedezhetik és jobban értékelhetik az örökségüket, nagyobb eséllyel bukkannak fel olyan érdeklődők, hasznosítási szándékok, amelyek tekintettel vannak az épületeknek a hely, a helyi lakosok számára hordozott valódi értékeire, múltjára, és kialakulhat helyben is egyfajta elvárás, hogy az értékeket egy lehetséges vevő, befektető méltó, értő módon, a közjót figyelembe véve hasznosítsa.
 |
| A bezárt cukorgyár egyik üresen álló épülete |
 |
| Kőkeretes présházablak, benne "hozzá illő" műanyag nyílászáróval |
 |
| A település egyik legnagyszerűbb tájképi látványa a kegytemplom a Duna partjáról nézve |
 |
| A kastély főépületének még álló, bozóttal benőtt romfala, az egyik kőkeretes ablakkal. A képet Darvas-Tanács Erik ercsi református lelkész barátom készítette, akivel együtt jártuk a települést |
 |
| A kastély a főutca mellett, a kúria-múzeummal szemközt még álló tiszttartói szárnya |
 |
| A 6-os út mellett elterülő, a rendszerváltás után bezárt laktanya nagy területe szintén üres, és hasznosításra vár |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.