Épített örökség Ercsiben

   Édes Ferim! - írnám, ha Rómer Flóris volnék, ő ugyanis így kezdte, barátjához, pap kollégájához, Ebenhöch Ferenc koroncói plébánoshoz írt "szünnapi" levelekként megformázva, bejegyzéseit, fejezeteit tanulmányútjáról az 1860-ban megjelent, a Bakonyt és környékét bemutató könyvében. Bár nem vagyok Rómer Flóris, de mégis: Nem egyszer rendkívül szoros hasonlóságot érzékelek az ő utazásaival, az ő korával, amikor elfelejtett, elhanyagolt műemlékekről, azok felfedezéséről, bejárásáról írok, és arra hivatott nemzeti intézmény híján (a Műemlékek Ideiglenes Bizottsága majd csak 1872-ben alakult meg) az olvasók, illetve felvilágosult mecénésok figyemébe és védelmébe ajánlom őket. 

   Így tehát: Kedves Olvasó! Néhány éve topográfiai jellegű munka kapcsán jártam be Ercsit, és ennek felfedezéseit szeretném megosztani azokkal, akik esetleg még nem jutottak el oda.

A téma apropója, hogy a településen olyan értékek vannak, amik feltétlenül nagyobb figyelmet érdemelnének – remélhetőleg ez a nagyobb figyelem még addig megérkezhet, amíg a kisebb (és nagyobb, pusztuló) értékekből is marad még látnivaló.

A külterületén áthasító régi 6-os út aligha teszi emlékezetessé az erre elhaladóknak, holott a még korábbi, régi főút, ma is Ercsi főutcája, ami itt ma is végig kiskockakővel (!) van burkolva, az Érd-Battai-fennsík kikerülése után éppen itt ment le újra a Duna-partra a település központján keresztül a nagyszerű barokk kegytemplom, az Eötvös-kúria, és a – ma romokban álló – kastély mellett elhaladva.

Történetére, mint minden alföldi településünkére a török kor alaposan rányomta a bélyegét.

A Duna egy kisebb szigetén (ma a Szentendrei-szigeten) állt középkori kolostor helyét csak nemrég azonosították, gazdag kőfaragványanyaga pedig nem sokkal korábban, váratlanul vált ismertté - az azóta megszűnt örökségvédelmi hivatal munkatársai által, az intézmény azóta megszűnt tájékoztatójában - a szigetújfalui templom falaiban. A kolostor a középkorban búcsújáróhely volt, szerepét a 18. században épített barokk kegytemplom vette át, amely művészeti értéke miatt is megéri a látogatást.

A török kori palánkvár helye azonosítatlan, de a későbbi kastély helyén, a Duna-parton lehetett. A kastélyból ma romfalak állnak, bozóttal benőve, a kastély hatalmas pincéjébe szintén beléphetünk a bozóton és szeméten keresztül leereszkedve. 

A település neves lakója, birtokosa Eötvös József volt kúriája emlékmúzeum, a településtől néhány kilométerre északra, a magaspart tetején álló, különleges elhelyezkedésű sírkápolnáját a közelmúltban állították helyre (Eötvös József újratemetése éppen a közelmúltban került újra napirendre).

Az európai kulturális örökség fogalmát, ahogy azt, e sorok szerzője által magyarra fordított  kiadvány is megközelíti többek között egy sor jó példán keresztül (ld. a 17. oldaltól), és az EU ezzel kapcsolatos elveit és diskurzusát lehet, és idehaza szokás is lebecsülni, mégis: aktuális és érvényes igazságokat hordoznak. Ezeknek a kihasználatlan, de helyi, sőt regionális szinten kiemelkedő építészeti emlékeknek a valódi értékükön való megőrzése egyedül a megismeréssel, a kutatással, múltjuk feltárásával és megismertetésével kezdődhet. Először is szükséges a kolostor, ismeretlen palánkvár, a kastély régészeti kutatása, a kastély meglevő részeinek kutatása és felmérése. Meg kellene kezdeni az üresen álló, elhanyagolt műemlékek, például a magtár, cukorgyár, kastély kulturális hasznosítását az ütemezett kutatási, állagvédelmi munkák elvégzésével párhuzamosan. Így rendszeresen, a Műemléki Világnapon és a Kulturális Örökség Napjain vezetéseket, bejárásokat szervezni, értékeiket megmutatni és értelmezni. Ezáltal a lakók és látogatók is felfedezhetik és jobban értékelhetik az örökségüket, nagyobb eséllyel bukkannak fel olyan érdeklődők, hasznosítási szándékok, amelyek tekintettel vannak az épületeknek a hely, a helyi lakosok számára hordozott valódi értékeire, múltjára, és kialakulhat helyben is egyfajta elvárás, hogy az értékeket egy lehetséges vevő, befektető méltó, értő módon, a közjót figyelembe véve hasznosítsa.

A bezárt cukorgyár egyik üresen álló épülete

Kőkeretes présházablak, benne "hozzá illő" műanyag nyílászáróval

A település egyik legnagyszerűbb tájképi látványa a kegytemplom a Duna partjáról nézve

A kastély főépületének még álló, bozóttal benőtt romfala, az egyik kőkeretes ablakkal. A képet Darvas-Tanács Erik ercsi református lelkész barátom készítette, akivel együtt jártuk a települést

A kastély a főutca mellett, a kúria-múzeummal szemközt még álló tiszttartói szárnya

A településtől távolabb, a Duna magaspartján álló, nemrég felújított Eötvös-sírkápolna

A 6-os út mellett elterülő, a rendszerváltás után bezárt laktanya nagy területe szintén üres, és hasznosításra vár

Árpád-kori templomfalak megrajzolása Kisszékelyen

 Az elmúlt két kutatási szezonban, 2019-2020-ban dokumentáltam először egy épületfeltárást nagyrészt digitális fotogrammetriával, erről írok ebben a bejegyzésben. Ha a lézerszkenner, amiről legutóbbi írtam, csodálatosan informatív a geometriára nézve, a digitális háromdimenziós fotogrammetria viszonylag új – az utóbbi öt-hat évben széles körben elérhetővé vált – módszerével lenyűgöző kicsinyített másolatokat kaphatunk bármilyen tárgyról, helyszínről, amit kellően körbe tudunk fotózni. A régészeti feltárás nagyrészt egy kézműves munka, amit a kutató jelenléte, személyes közreműködésre, megértés és értelmezés kísér végig. A feltárásról készült rajzzal ezt a megértést és értelmezést is ábrázoljuk, dokumentáljuk.

A fotóval való dokumentálásról még egy teljesen kívülálló is sejtheti, hogy olyan valaki, aki nem volt a helyszínen, és nem vett részt személyesen a feltárás folyamatában, kevésbé tudja azonosítani, hogy mi van a képen, mint aki ott volt. Ezért a fotogrammetria és a szkennelés, bármennyire vonzó, magunkkal vihető másolatot adnak egy helyszínről, a jelenlétet, megfigyelést és tisztítást, értelmező munkát sehogyan sem pótolják. Az objektumok mibenlétét, térbeli, kronológiai összefüggéseit az ásatást végző, vezető régész kell, hogy megállapítsa.

 A régészetben mindig különösen érdekelt a rajzi ábrázolás. Tevékenynek mondható évfolyamunkban már az egyetemi években szerettem ezeket a feladatot ellátni az ásatásokat szervező és vezető barátaim mellett (Regöly-Somoly, Csíkszentkirály, és a többi). Ez azóta is folytatódott, és ezúttal Kisszékelyen, a falu 19. századig fennállt Árpád-kori kis templomának K. Németh András és Varga Máté által vezetett feltárásán működhettem közre. A templomásatás értékelése elsősorban az ő feladatuk, amit a Várak, kastélyok, templomok magazin 2019-es évkönyvében, és több más helyen már megtettek. Épületkutatói szemmel – bár ez inkább csak benyomásnak nevezhető – annyit emelnék ki, hogy az alapfalak kivitelezésének minősége, a kitűzés pontossága talán az épület teljesen elpusztult felmenő részeinek minőségére, színvonalára is enged következtetni.

Kisszékely a Tolnai-hegyhát nagyrészt ma is tölgyerdőkkel borított dombságának egyik rejtett, elbűvölő kis faluja. A környék természeti értékeit a Négyszögletű kerek erdő tanösvénnyel fedezhetjük fel, a nevet Lázár Ervin meséje ihlette, aki a szomszédos Alsórácegrespusztán nőtt fel, és idős korában sok időt töltött Kisszékelyi házában. Ha létezik a valóságban a mesebeli erdő, akkor biztos, hogy a kisszékelyi erdő az.

A falu szélén, az erdő alján a patkóíves szentélyzáródású kis Árpád-kori templom teljes egészében téglából épülhetett, a terepszint alatt a felmenő falaiból a hajó déli oldalán maradt meg egy hosszabb, és az sekrestye északi oldalán egy rövidebb szakasz, a többi helyen a kiszedett alapfalak árkai jöttek elő nagyon szépen András és Máté felügyelete alatt, és egy jelentős részlet maradt meg még a szentélyalapozás északi részéből. A hajó alapfalai a templomocska kis méretéhez képest kifejezetten masszívak, 1,3-1,5 méter vastagok voltak, ami az épület tekintélyes magasságával függhet össze, és ehhez kapcsolódó gondos, körültekintő kivitelezésre utalhat.

A fotogrammetriával végzett dokumentáció hagyományos, és „hagyományos” eljárásokra támaszkodott. A helyszín közös, alapos végignézése nyomán készítettem egy viszonylag részletes áttekintő értelmezést nem léptékhelyes helyszíni manuálé formájában, ezután Pekli Szabolcs geodétával geodéziai GPS műszerrel végigmértük az alaprajz, a felszínek, metszetek fontosabb pontjait (összesen 185 pontot). A bemért pontokat //pontszámukkal együtt// ceruzával jelöltem az alaprajzi vázlatomon, hogy tudjam utólag, mit mértünk.

Helyszíni szabad kézi vázlatrajz

A digitális fotogrammetria alkalmazásával ebből a profi és ingyenes kiadványból ismerkedtem meg alaposabban, amit mindenkinek tudok ajánlani. Ebből részletesen megtudható többek között, hogyan, milyen beállításokkal fotózzunk, mi mindenre figyeljünk oda. Ez a felhasználóbarát angol kiadvány sokban hozzájárult, hogy nagyon megkedveltem ezt a módszert: számomra önmagában egy kézzelfogható varázslat a képpontpárosításból felszerkesztett, bámulatosan pontos és részletes modell, amit megszakítatlanul a felületek valódi fotó minőségű képe fed. Kétségtelenül egy álom válik valóra ezzel mindenkinek, aki tárgyak, helyek dokumentálásával foglalkozik.

A modell részlete - fotótextúra a modell hálófelületének kiemelésével

A felszín textúrázatlan modelljének nézete (a szentély felől nézve)

A digitális fotogrammetria valamennyi párosítható pixelt térben felszerkeszt, így rendkívül részletes modellt hoz létre

Napközben felhőtlen napsütés volt, ezért este és korán reggel kellett fotózni, hogy a zavaró árnyékokat elkerüljük.

A feldolgozást az előfizetéses (megfizethető), felhő alapú Autodesk Recap Photo programmal végeztem, a felülnézeti ortofotókat AutoCAD programban a mért pontállományhoz illesztettem, és erre ugyanott rávezettem a helyszíni vázlat felhasználásával a rajzi értelmezést, érintőképernyős rajztáblával.

A templom további építészeti értelmezésével, elemzésével a feltáró régészekkel közösen szeretnénk a közeljövőben előállni.

A Négyszögletű kerek erdő négyszögletű-kerek templomáról nálunk többet már csak az erdő mesebeli lakói mondhatnak.