Műemlékvédelem és kutatás Rotterdamban

Rotterdam Hollandia második legnagyobb városa, 600 000 lakosa van, agglomerációjával együtt 1,6 milliónak számítják.

A második világháborúban a Nyugat-Európát sújtó egyik legsúlyosabb bombázás érte a történeti belvárost. Hollandia német megszállása során 1940 májusában a német légierő Rotterdam belvárosának bombázásával kényszerítette megadásra az országot. A teljes történeti városmag szinte a földdel lett egyenlővé, a városközpontban a városháza, a középkori Laurenskerk (a középkori plébániatemplom) és néhány épület maradt csak meg.

      Rotterdami panoráma a hidakkal                 forrás: wikipedia.org

Az újjáépítés nyomán Rotterdam lett a modern építészet „laboratóriuma”, az újdonságok fő terepe, itt található a Holland Építészeti Intézet (NAI) és a mai napig az építkezések a városkép meghatározói.

      Egy markáns új épület a kikötőben              

      ...és egy átlagos kortárs épület                     forrás: rotterdam.nl

Beszélhetünk-e egyáltalán Rotterdamban műemlékvédelemről, van-e itt tere és létjogosultsága?

Milyen eszközöket használnak és milyen célokat követnek?

Idén tavasszal lehetőségem volt találkozni és konzultálni Thieu Knibbeler művészettörténésszel, a rotterdami városháza műemlékvédelmi tanácsadójával a város műemlékvédelméről.

Rotterdamban jelenleg 750 egyedileg védett épület van az országos és helyi védettségeket is beszámítva. Ez a szám további védésekkel idén 1000-re emelkedik.

Az egyedileg védett épületek mellett területi védettségek is érvényben vannak, melyek a belváros körüli egykori külső településmagokat érintik.

      Csatorna Delfshaven városrész központjában   fotó: Rácz Miklós

Az önkormányzathoz a védett épületekre évente mintegy 120 építésiengedély-kérelem érkezik, ezeket a 6 fős műemlékes csoportnak (3 művészettörténész, 3 építész) kell szakmai szempontból felügyelnie és elbírálnia. A műemlékes csoport évi 15000 Euró költségvetéssel rendelkezik, melyeket az épületeket érintő szakmai háttérmunkára, elsősorban kutatásra fordíthatnak. A kutatások költségeit alapesetben természetesen a tulajdonosok fizetik, a városi költségvetésből a városi tulajdonú épületek kutatását, illetve egyes esetekben támogatásként biztosított kutatásokat finanszírozzák.

A kutatást minden esetben külső irodák végzik. Egy kutatás költsége 4-5 ezer euró, így viszonylag szűkös lehetőségei vannak a csoportnak kutatások kezdeményezésére. Beletekinthettem két kutatási dokumentációba, melyek két különböző típusú kutatási feladatot képviselnek. A RoBaVer (Rotterdamse Bankvereniging) épületét Rotterdam központjában 1941-ben kezdték építeni Herman Mertens  tervei alapján és csak a háború után fejezték be. Azon kevés épületek egyike, melyek átvészelték a bombázást, országosan védett műemlék.

      A Rotterdamsche Bank épülete                 forrás: rotterdam.nl

Az épület bővítésének megtervezésére a közelmúltban Rem Koolhaas kapott megbízást, és szerencsés módon sikerült elérni, hogy a történeti épületrészre egy műemlékes építészt vonjanak be társtervezőnek, s még a tervezés érdemi megkezdése előtt elkészíttessék az épület kutatási dokumentációját. A kutatást egy 20. századi épületekre szakosodott iroda végezte. A dokumentáció a megrendelő kérésére kutatással együtt mindössze három hét (!) alatt készült el. Az igényes dokumentáció a holland épületkutatás közelmúltban megjelent Vezérfonalát követi az értékvizsgálati ábrákkal, melyeket a szintek alaprajzaira és a homlokzatokra, metszetekre is kidolgoztak. Az eset jó példa arra, amit a műemléktulajdonosok növekvő hányadánál a közelmúltban örömmel tapasztaltak, hogy a tulajdonos tudatában van a műemléki értékek fokozott nyilvánosságának és ezért körültekintően kezd hozzá a felújításhoz, átalakításhoz.

Egy, a központtól kijjebb álló 20. század eleji uszoda kutatására az önkormányzat saját keretéből adott megbízást. A korai, jelentős sportépület nagyobb modernizáláson ment át és a különleges, egykor teljes egészében felnyitható tetőszerkezetét az újabb beépítések belülről is eltakarták. A levéltári és helyszíni kutatás alapján itt is részletes értékvizsgálati ábrák készültek.

Az épületkutatásról a közelmúltban megjelent Vezérfonallal kapcsolatban is kérdeztem informátorom tapasztalatait. Meglátása szerint a kiadvány az átlagos építtetőnek nem a legjobban követhető, ugyanakkor mégis hatásos és bevett. Az értékvizsgálati ábrákat gyakorlatilag minden eseteben használják, bár a színeket nem következetesen veszik át egyes kutatók.

A védettségekkel terén tapasztalataik szerint hasznos, ha a védett települési területeken egy-egy egyedileg védett épület is található, így a területi védelmet segíti az egyedi épületek mintaszerepe.

Összességében fejlődő és pozitív képet mutat a rotterdami műemlékvédelem. A megkérdezett szakember szerint is korszakváltást jelent azonban az a törvénytervezet, amely ez év elején felkavarta a szakmai közvéleményt : eszerint a műemlékeken végzett beavatkozások egy köre nem lenne engedélyköteles. Ez a legtöbb szakember véleménye szerint káros, de a jelenlegi helyzetben úgy tűnik nehezen elkerülhető, a hivatali adminisztráció ugyanis kevés a nagy számú kérelem megfelelő ügyintézéséhez.

-Kiegészítés 2021.05.27. a cikkhez felhasznált, önkormányzati oldalról, illetve a Wikipédiáról vett fotókat a Google utóbb bevezetett szabályzatai alapján a Blogger sajnos kitakarja )-: 

Romkarakterológia

A közelmúltban több szakmai fórumon is szerepelt Kelemen Bálint építész műemlékvédelmi szakmérnöki szakdolgozatának (témavezető: Fejérdy Tamás) bemutatásával, mely a romokkal kapcsolatos, romkarakterológiának nevezett elméleti megközelítésre tesz javaslatot. Az előadás kérdéseket és vitát indukált Az Épített örökség védelmében című nemzetközi konferencián és többekben felvetődött, hogyan értelmezhető a műemlékvédelem és a kultúrtörténet többek számára általánosan megszokott és az előadásban hiányolt szempontjából tekintve ez a megközelítés. Nem kívánjuk mentesíteni a szerzőt az elméleti konstrukció pontosításának és a kultúrtörténeti utalásrendszer kidolgozásának feladatai alól. Az alábbiakban csupán arra teszünk kísérletet, hogy a téma  jelentőségét saját szempontjaink és értelmezésünk szerint vizsgáljuk meg.

A romok a kultúrtörténet folyamán mindig sajátos és megkülönböztetett szerepet játszottak az építészetről, az időről, a történelemről való gondolkodásban és így van ez ma is. A romkarakterológia ugyanúgy az építészet, az idő, a történelem romokon keresztül való megközelítésének átfogó - elsősorban vizuális szempontú - szabályrendszerét próbálja megfogalmazni, ahogyan azt az ókori romok 18. századi újrafelfedezői tették saját koruk sajátos szempontjai szerint.

A ma embereként más romok vannak környezetünkben, mint 18., 19. vagy 20 századi elődeinknek és azok más hatással vannak ránk. A 18.századi romkultusz esztétái és művészei bizonyosan ugyanakkor bizonyosan hasonló indíttatásból vizsgálták, hasonló gondolati háttérrel észlelték, értelmezték és értékelték az általuk látott ókori vagy középkori romokat, ahogyan a 20. századi vagy kortárs művészek közelítettek például a II. világháborús romokhoz vagy a hidegháborús létesítmények maradványaihoz vagy más, saját élményvilágukat sajátosan meghatározó romemlékekhez szerte a világban.

A Kelemen Báint által megfogalmazott és bevezetett romkarakterológia a romok vizuális észlelésének általános működési szabályait próbálja feltérképezni koroktól, kultúrtörténeti sajátosságoktól és a romok típusától függetlenül, tehát olyan fajta esztétikai alapvetés, mely nem a történeti vizsgálatokat, értelmezési lehetőségeket helyettesíti, hanem a kortárs szemlélő szempontjából kiegészíti azokat.

A romokhoz akár mint építészeti feladathoz, akár mint ismeret- vagy inspirációforráshoz közelítő alkotó építészet szempontjából rendkívül figyelemre méltó a kiinduló és következetesen képviselt álláspont, mely alkotóként a rom romként hordozott esztétikai jelentését a legnagyobb tisztelettel közelíti és feltérképezi. Ez az igény, mint építészeti megközelítési lehetőség legalábbis a hazai építészeti vagy műemlékvédelmi elméletben korábban nem jelent meg. Elsőként teremti meg a lehetőséget arra, hogy a romok építészeti kezelésének és a róluk való gondolkodás ma gyakran automatikussá vált építészeti eszköztárának alternatívája lehessen a kor által megkövetelt változásokkal szemben a romok minél sokoldalúbb vizsgálatnak, minél alaposabb értelmezésnek önmagában való értéket és feltétlen elsőbbséget tulajdonító szemlélet. Ez a modern műemlékvédelem alapgondolataival és alapelveivel éppúgy összhangban van, mint a konzerválás és megőrzés szakszerű megoldásait előtérbe helyező igény. Ugyanakkor, ahogy egyre több és újabb, az értelmezés rétegeinek sokaságát felvető rom vesz körül bennünket városban és vidéken, érthetően és világosan kortárs abban, hogy a gyorsan változó igények ér értékítéletek között visszalépést javasol a gyorsan és készen alkalmazható megoldásoktól a megértés és a vizsgálat terepére.

A holland esőkabát - Vezérfonal az épületkutatáshoz Hollandiában

„Az európai integráció távolinak tűnik, amíg az olasz esőkabátok elegánsak, a holland esőkabátok pedig vízállóak” – a megfigyelés, mely még a szűkebb EU-ban állítólag egy holland tudóstól származik, jól példázza, hogy az adminisztratív szinten egységesülő Európában mások és mások az adottságok, a helyi kulturális értékek, és bőven van mit tanulnunk egymástól, ha az eredményesség iránt szkeptikus is.

Öniróniájával együtt, melyet enyhíthet számunkra az, hogy erős széllökésekkel kísért esőben nehéz elegánsnak maradni, tanúskodik arról is, hogy a hollandok a szép látszattal szemben az egyszerű és jól működő megoldásokat részesítik előnyben.

Talán nem véletlen, hogy Európában elsők között a civil alapon működő holland épületkutatók készítettek a műemlékvédelemben alkalmazásra javasolt épületkutatási „vezérfonalat”, egy olyan fajta, sokoldalú egyeztetésekből született „módszertani tisztogatást”, melyre, amint a közelmúlt szakmai állásfoglalásai egyértelműen jelzik, nálunk is szükség lenne.

   Lássuk, milyen eredményre jutottak a tudatos és takarékos hollandok!

 A kiadvány magyar fordítása

Interjú a kiadvány egyik fő kezdeményezőjével, Leo Hendriks kutatási koordinátorral  (megjelent: Magyar Építőművészet Utóirat melléklete, 2010/6)

Ismertető a kiadványról (megjelent: Műemlékvédelem 2011/2)